kender, marihuána, hasis, cannabis Szleng: joint, rakéta, gyep, zöld, spangli, marcsi, csoki, ganzsa, növény Cannabis Sativa. A kender növénynek egy olyan hibridje, amelyben nagymértékben található kábulatot előidéző hatóanyag a THC (tetrahidro-cannabinol).
India, Pakisztán és Nepál területén hagyomány a kender élvezeti szerként való használata. Más országokban is termesztenek kendert, de az a rostkender, melyből kötelet és textíliát gyártanak. THC tartalma szinte elhanyagolható. Az asszírok már az i.e. 9. században tömjén helyett kendert használtak, és i.e. 600-ból írásbeli nyom van a kendergyanta kábító hatásáról. A terjedése a szkíták és a trákok közvetítésével történt.
Európában a 20. század második felében történt a cannabis-szívás széleskörű elterjedése. Paradox módon nyugat felől történt a terjedése. Indiában a mai napig is sok gyógyszerkészítmény hatóanyaga a cannabis.
Mivel különböző összetételű cannabis-készímények vannak illegális forgalomban, ezért nehéz lenne rendszerbe szedni. Általában a kábítószer egyezményekben a tradicionális indiai definíciók az elterjedtek:
- A „csarasz”, a cannabis növény gyantája, amiből a hasist készítik (préselt barna kocka vagy lap).
- A „ganzsa”, a növény virágzó, vagy termő ágvégei (csúcsok). Ebből készül a marihuána (zöld színű, összetört apró levelek). A mai értelemben vett marihuánának nagyon ingadozó lehet a THC-tartalma, mivel nem mindig a ganzsából készítik.
- A „bhang” a növény többi része (szár, levelek), amelynek a THC-tartalma alacsony, teát, szirupot készítenek belőle.
Elsősorban a tradicionális országokban, hallucinációs mámor előidézésére és betegségek kezelésére használták.
A mai illegális terjesztés nem csak a tradicionális országokból indul (pl.: Mexico, Jamaica, Marokkó, Tunézia, Algéria, Törökország). Sőt a hazai délalföldi cannabis is felzárkózott az „élvonalhoz”. Termesztésével a hidegebb éghajlatú országokban is foglalkoznak, zárt térben és mesterséges fénynél.
A hatóanyagát tekintve (THC) közel áll az LSD-hez. Mesterségesen, laboratóriumi közegben is előállítható a THC, de ez egy költséges eljárás, így marad a növénytermesztés és a magok illegális „import-exportja”.
Fogyasztása cigarettába sodorva, pipából vagy vízipipából történik. Hollandiában divat a hasisevés is, süteményekbe sütve.
A fű tartós használata során fizikai függőségről alig beszélhetünk, bár ide sorolják a megvonáskor jelentkező rossz közérzetet és ingerültséget. Az opiátok testi függőségének tekintetében ez elhanyagolható, hiszen a szer elhagyását nem követi testi rosszullét. A pszichikai hozzászokás viszont jelentősebb, ez szorosan kapcsolódik a fű nyújtotta „élményekhez”, boldogságérzethez.
”Belépő” drog a fű?
• Nem, mert a cannabis származékok használói nem feltétlenül használnak a későbbiekben kemény drogokat.
• Igen, mert a statisztikai adatok alapján, a „kemény” drogfogyasztók 99%-a a cannabis származékokkal kezdte drogos karrierjét. Hasis- és marihuána-függő személyeknek, 1 év elteltével, több mint 50%-a kezd stimulánsokat, illetve opiátokat fogyasztani. A füvező személy is a drogos szubkultúra részét képezi, ezért csak a többi anyag iránt való érdektelensége lehet a határ a keményebb drogok felé.
A fű veszélyei
- a központi idegrendszer biogén aminjainak anyagcseréjébe avatkozik be
- férfiaknál a vér tesztoszteronszintje és a spermiumok termelése csökken
- légúti panaszok, irritáció, allergia
- immunrendszer hanyatlása
- a gondolkodás, logikai funkciók sérülése, reflex megváltozása
- szorongás, zavartság, pánik alakulhat ki
- erős lelki függőség
- fogyasztása, tartása törvénybe ütközik