peyote, psilocybe, meszkalin, légyölő galóca, csattanó maszlag A gombák és kaktuszok a természetes képviselői a hallucinogén anyagoknak.
Megismerésük már háromezer évvel ezelőtt megtörtént (a sziklarajzok bizonysága szerint). Közép- és Dél-Amerika a fő természetes lelőhelyük ezeknek a növényeknek. Fogyasztásuk az indiánoknál és más primitív társadalmakban a vallási ceremónia részét képezték, a növény fogyasztása náluk nem jellemezte a visszaélést, vagy az élvezet keresését. Segítségével a gyógyító ember, sámán, varázsló, válaszokat talált mindenféle gondra, betegségre vagy jóslásokba bocsátkozott. Az istenekkel való kommunikáció részeként tekintettek rá.
1953-ig szinte csak mondákból, legendákból ismerték ezeket a növényeket, hatóanyagukat ekkor kezdték el kutatni. Mexikóban kezdődött a kutatás, ahol biológusok, botanikusok és vegyészek dolgoztak együtt, többek között Albert Hofmann farmakológus (az LSD felfedezője). Rövid idő alatt sikerült azonosítani a hallucinogén növények hatóanyagait.
A peyote (Lopphophora williamsii) egy kaktusz, Mexikóban honos, de az északi indián törzsek is megismerkedtek vele a vándorlásaik folyamán (kiovák, komancsok). Gyógyításra, jóslásra, és ünnepeken a transz állapot elérésére használták és használják ma is (rezervátumokban). A növény testét karikákra vágják és kiszárítják, így konzerválják. Hatóanyaga a meszkalin (trimetoxi-fenetilamin) melyet olcsóbb mesterséges úton előállítani, ezért a kaktuszt ritkán termesztik, és a vele való visszaélés is ritka.
A psilocybe gombát szintén törzsi rítusoknál és jóslatoknál használták a mexikói indiánok. A hatóanyag okozta vízióból történt a jóslás, és ünnepekkor transzállapotot érték el vele. A mai napig is 9 indián törzs használja. A spanyol hódítás idejében tiltották az indiánoknak mind a kaktusz, mind a gomba fogyasztását. Az ördög művének és a kereszténység terjedése gátjának tekintették. Az idő folyamán sok indián törzs felvette a kereszténységet, de a gombakultusz beépült a szertartásukba. Az ő esetükben nem beszélhetünk drogvisszaélésről, hiszen 3500 éves kultusznak a része. Albert Hofmann kutatta a psilocybe gombát, és rátalált a pszilocin hallucinogén hatására. Megpróbálták gyógyszerként való alkalmazását, de eredménytelen volt. A 20. században keltette fel a drogos társadalomban az érdeklődést, amikor már létezett az LSD.
Természetesen több hallucinogén gomba létezik, többek között a Magyarországon is honos légyölő galóca (Amanita muscaira), melyet a szibériai sámánok évszázadokon keresztül használtak. A népvándorlás során feltehetően a finnugor népek sámánjai is éltek vele. (A dózist elég pontosan ismerhették, mivel egy darabka gomba képes egy családot kiirtani). Hazánkban őshonos még, (népies nevén) a csattanó maszlag, melynek magjaiból készítenek főzetet. Magyarországra elég ritkán jutnak el délamerikai gombafajok, de több helyen lakásban termesztik.
Fizikai függőség nem alakulhat ki, de rendszeres használata lelki függőséget eredményez.
Veszélyei:
- túladagolás: mérgezés, halál
- májkárosodás
- vesekárosodás
- szorongás, pánik, kellemetlen fenyegető tartalmú hallucinációk
- lelki függőség kialakulása
- fogyasztása, tartása törvénybe ütközik
